Ha a 2000-es években nőttél fel, bizonyára találkozhattál azokkal a reklámokkal, amiket orrvérzésig ismételtek, és arra ösztönöztek téged, hogy vegyél új csicsás csengőhangot SMS-en keresztül. De vajon hová tűntek azok a reklámok?
Emlékeztek még azokra a reklámokra, amik a reklámszünetekben játszottak? Ha a 90-es években vagy a 2000-es években nőttél fel, bizonyára láthattál olyan reklámokat is, amik csengőhangokat adtak el, méghozzá úgy, hogy SMS-ben kellett elküldeni egy bizonyos négyjegyű számra, egy bizonyos kódot. Akkoriban a mobiltelefonok voltak a menők, mindenki azt használta… hívásra! Hiszen akkoriban a mobiltelefonok (javarészt) hívni tudtak, és hívásokat is tudtak fogadni. Akkoriban csoda volt, ha egy mobil képet is tudott készíteni. Bár a nyitogatós telefonok lassan visszajönnek a húszas évekbe, régen többformájú telefon is létezett, méghozzá teljes billentyűzetkészlettel meg mindennel.
Na mindegy, de vajon azok a reklámok hová tűntek? iPhone. És hogyan indultak? Menjünk vissza a 2000-es évek elejére, mikor is a telefonok a világ legnagyobb újítását hozták be: a csengőhangokat. Régen inkább beepeltek a hangok, de mostanra egy egész együttes is összeállhat, és ringtónokat készíthetnek. Hehe, nevetségesnek hangzik, nem? Mondjuk az Oscarsnál külön kategória volt „legjobb csengőhang együttes” díjat kapni úgy 2 évig akkoriban. Azok a csengőhangok nem csak egy pár beépített muzsika volt, hanem igazi zenék. Szinte bármi, amit emberi füllel meg lehet hallgatni! Bee Gees, Aqua, egy vonat ami elhalad a 3. Pályaudvarnál! És a fiatalok, nem kifejezés, imádták! Egy új lehetőséget adott ez az egész, hogy a fiatalok jobban személyre szabják eszközüket! 2003 és 2007 között egyedül a csengőhangoknak köszönhető, hogy pluszban még több milliárd dollárdos bevételt szereztek.
Na de hogy is kezdődött az egész? Németországban egy Jamster (német: Jamba) nevű csengőhang cég indította útjára a mai napig is érdekesnek vélt csengőhang-reklámokat. De nem is akárhogy.

Egy bohókás karakter táncol, miközben arra promptál a hang, hogy egy négyjegyű számra írj egy kódot, és SMS-ben küldd el. Ezt elég nehéz elfelejteni. Ráadásul, nem is mindig népszerű, úgymond „popculture” zenéket adtak el. Nem. A Jamster egy olyan ötlettel állt elő, hogy az már szinte ingyen pénznyomtatásnak számíthatna. Miért nem csinálnak inkább saját zenét? Bohókás 3D-ben animált karakterekkel? És így született meg az, amit éveken át talán globálisan mindenhol elért: fura 3D-s őrült karakter, europop zene alatt hülyeségeket csinálnak és grimaszolnak, akár. Ki nem akar bohókás zenéket a telefonjukra, csengőhangként? Innen is ismert ez a híres-neves „The Annoying Thing,” vagy ahogyan mások átkeresztelték, a „Crazy Frog,” még mielőtt zene is készült volna belőle!

Crazy Frog volt talán a legnépszerűbb mindközül. A jellegzetes „brumm-brumm” motormeghajtású vokáljaival, a viccesen meganimált modelljével… teljesen modellezve van, igen, még az a része is. Viszont az már egy teljesen másik mese, hogy ez a „béka” hogy jött a Jamsternél világra.
2005-re már fél milliárd dollárt sikerült ezekkel a videókkal keresni a cég számára, egyetlen egy évben. Ráadásul, akkoriban már nem is csengőhangokat adtak. Voltak ott videók, képernyőkímélők, játékok, hátterek, minden egyéb. Csak írd ki azt a négy vagy öt, akár hat, nagybetűkkel írt szót a hozzátartozó telefonszámra, és bumm, az anyag már a tiéd! Csakhogy! Ennek volt valami hátulütője is!

Bár a bemondó megmondja, hogy ha beírod a kódot erre a telefonszámra, akkor egyből a tiéd lehet az a csengőhang, az ár semmilyen formában nem kerül említésre. Nem is véletlenül! Bár egyértelmű, hogy az SMS-ek küldése pénzbe kerül, amikor elküldöd azt a szócskát, akkor nem… igazán veszed meg az árut, inkább feliratkozol egy csomagra. Akár 3000 forintot is kiszökkenthetett a kártyáról egy vásárló tudomása nélkül, hogy egy havi díj keretén belül fizess. Bár mindez elkerülhető volt, ha a kisbetűs részt is elolvasod, nem? Talán. De olyan pici volt a szöveg, hogy még képcsöves tévéken is elolvashatatlan volt… véletlen volna? Ki tudja..
A „WAP” (Wireless Application Protocol, vezeték nélküli alkalmazás protokoll) intézte az egész havi díjas forgalmat. Ugyanis az lehetőséget adott harmadik féltől származó cégeknek, hogy csupán a telefonszámoddal pénzt nyerhessen a kártyádról. Ráadásul az sem segített az ügyön, hogy ezek a figurák gyermekbarátnak néztek ki, így természetesen a gyerekeket mégjobban ösztönözték, hogy a szülei hátuk mögött írdatlan nagy kiadásokat véghezhessenek a mobilszámlájukra, ami 100 amerikai dollárba, vagy akár többe is kerülhetett. Nyilván mindenki fel volt háborodva emiatt. A telefonszolgáltatók simán megállíthatták volna az ilyen utalásokat, de nem tették. Ők ugyanis sokat zsebeltek, 30-50%-os részesedést kaptak a havi előfizetéssel. Ah, pénz, valami sosem változik…

Aztán 2007-re minden megváltozott. Megjött a titulus karakter az István Dolgozik című filmből, Steve Jobs, és bemutatta az iPhone-t. Konkrétan a sírba kergette a csengőhanggal foglalkozó cégeket. Az iPhone képes volt olyan számokat is csengőhangként beállítani, amit megvettél az iTunes nevű zenei oldalról. Ráadásul SOKKAL olcsóbban mint a több dolláros/forintos 30 másodperces rövid zenével, mivel úgy 1 dollárért kaphattál meg iTuneson egy teljes zenét. Szóval ehhez többé PLÁNE hogy nem is kellettek ezek a csengőhang-reklámok.
Aztán jött az App Store, ami szétvágta a Jamster másik részlegét, az ő saját alkalmazásukat, ami szintén SMS-sel lehetett elérni. Szó szerint a sírba kergette Jobs a csengőhang-cégeket. A csengőhangok már egy elavult öreg dolognak számított az iPhone-nal szemben. Ráadásul már senki sem SMS-ezik. Senki sem használja a telefont arra, amire teremtették, hívásra.
2013-ra már az egész csengőhang-zenei részleg leállt, a mobilszolgáltatók végre megkapták a magukét, amiért nem cselekedtek a sok-sok illetéktelen mobil előfizetésre. Elég panasztétel miatt amerikában 2015-re bűnösnek találták szinte az összes amerikai telefon cégeket, mert ebből profitáltak, és mert az ilyen átveréses dolgot támogatták, és megbírságolták őket.
További tartalmak Facebook és YouTube csatornánkon. Kövess minket ott is!
